Álmos

Kiseposz Álmosról

https://m.youtube.com/watch?v=zFGspLjrv_E&feature=youtu.be

JEGYZET

KÓD

A költészet lényege a visszaadás. Belénk íródott kód, hogy lesütjük a szemünket, félrefordítjuk a fejünket amikor valami szégyentelennel találkoztunk. A vers lényege az emberi méltóság őriző ittmarasztalása. Bármilyen groteszk határhelyzet önfelmutatásra késztet, a teremtmény reményeit köszöni, a sallang, a salak ellenében azt a nevén sem nevezhető igazat, aki. És az univerzum körjáratában újra meg újra formák születnek, melyek az ideák oltalmában fölragyogtatják a jelen időt.

Nincs címe a bejegyzésnek

Portré rólam, Szabó Éva Mária festőművész alkotása

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2290829414367846&id=100003224302230

Arborétum

ARBORÉTUM

ezek a mondatok körjáratai és mégis a vesztés adventes panoptikum egy-egy fény villan rajtad át hisz átadtad ruhád neved tekinteted a mindenség dallamainak lilán és rózsaszínen állsz maradtak titokfiókkal szavak oly gyermek légegzetű pálfordulások a biztatás a kérés és csodák vesztőhelye de látszol íme hát kidőlt fák úgy mint egykor táltosaid a fény a fény a részletekbe szédülő igen megvár felékesít és visszaadja álmaidnak arborétumával a jelölőt... elválsz magadtól és vers az árnyad 

Új versem

DE

akusztikátlan sejtés lényen túli átmenet a szén mely izzik ok és pótlás volt az el nem kérhető ahogy és taktusok és ívek legalább absztrakt mosolyszerű az inged csaláning a mára és ettől is remélsz oly felsegítő Grimmek kerete ír belépsz a történetbe nem várod hogy megtagadjanak és hattyúk tollai szántják az eget vallomás ígér meg és kölcsönöz a lélek és az alkalom csendjében az dereng hogy vár kiadja jelenléted ő és bármit versben élsz a tinktúrák e porból feltámadt szavak a láthatár új és öröm bár csenevészen akarom de színvallásaink megtartanak és ismerős felejtés nélkül ismerős veled ha így

 

Múlt évben ezen a napon írt versem

2018. március 27-én írt versem

CSAK SZÍNLEG TÁRGYIASULT

 

ó mennyi választás és mennyi átmenet a sorsba írt parancsa adoráció és némely eksztatikus tartományon visszhangzik elkér önmagának az álom perselyek filléres alkalma is és bárhogy gondolom az apró társulásaink csak színleg tárgyiasult semmiségek az ősi szép intarzia az el nem mondható emberi attitűdjének ajánl és félelemmel jár az eszmélet hasonulása elolvad bent a szent ikon és távozás kísért ez felvezetés mert válsz ismeretlennel valóra hogy mindez pusztán öltözet az adventes körjáratok veszélyein az áldó a líraivá szelídült titok az érveinken túl mint jelmagyarázat helye és ideje a folyvást megtalált rokon a folyvást alkalmas találkozással

 

Hámori Attila